A fenntarthatóság ABC-je: alapfogalmak és jelentőségük a kkv-k számára

Mit jelent a fenntarthatóság egy svájci kkv számára?

Sok svájci kkv nem áll közvetlenül jelentéstételi kötelezettség alatt a fenntarthatóság terén, de egyre inkább érzi a bankok, a vevők és a közbeszerzések elvárásait. Sok minden uniós bürokráciának tűnik, mégis világos: a témát már nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni.
Ez a fenntarthatósági ABC érthető áttekintést ad, és megmutatja, hogyan találhatnak a kkv-k észszerű ráfordítással olyan kiindulópontot, amelyet a meglévő kapacitásokkal meg lehet valósítani.

A fenntarthatóság az elmúlt években olyan fogalommá vált, amely mindenhol felbukkan: a politikai vitákban, az üzleti jelentésekben, a bankokkal és biztosítókkal folytatott beszélgetésekben, egyre inkább pedig a közbeszerzési pályázatokban és a beszállítók értékelésében is. A nagy vállalatoknál a téma mára talán rutinná vált, de sok kis- és középvállalkozás számára továbbra is összetett, néha áthatolhatatlan területnek tűnik. A globális célok, az új jogi keretek és a rengeteg rövidítés között gyorsan az az érzés alakul ki, hogy egyszerre kellene az éghajlatpolitika, az emberi jogok, az energiahatékonyság és a jelentéstétel szakértőjévé válni.

Pedig a fenntarthatóság lényegében nem bonyolult. Ez a cikk bemutatja a modern fenntarthatósági környezet legfontosabb építőköveit, megmagyarázza, miért relevánsak a kkv-k számára, és bemutatja, hogyan juthat el egy vállalat szerény erőforrásokkal a strukturált, lépésről lépésre haladó fenntarthatósági menedzsmentig. 

1. Hogyan kezdődött: a környezetvédelmi mozgalomtól a fenntartható fejlődésig

A mai fenntarthatósági vita nem az üvegházhatású gázok kibocsátásáról szóló excel-táblázatokból ered, hanem abból a társadalmi felismerésből, hogy a gazdasági növekedés és bolygónk teherbíró képessége nem választható el egymástól. Döntő lökést adott a „Our Common Future” című jelentés, amelyet a Brundtland-bizottság publikált 1987-ben az Egyesült Nemzetek megbízásából.

Ebben található a máig érvényes definíció a fenntartható fejlődésről:

„Tartós fenntartható fejlődés az a fejlődés, amely a jelen szükségleteit úgy elégíti ki, hogy nem kockáztatja, hogy a jövő nemzedékei ne tudják kielégíteni a saját szükségleteiket.”¹⁾

Ezek a szavak figyelemre méltóak, mert a fenntarthatóságot nem környezeti problémaként határozzák meg, hanem a nemzedékek közötti igazságosság kérdéseként. Összekapcsolják az ökológiát, a gazdaságot és a társadalmi felelősséget egy hármas egységbe, amely később „Triple Bottom Line” néven vált népszerűvé: emberek, bolygó, profit (más néven 3P-k, a People, Planet, Profit szavak alapján). Az 1990-es években a vállalatok kezdték átvenni ezt a szemléletet. A fenntarthatóságot egyre kevésbé tekintették csupán erkölcsi felelősségnek, és inkább stratégiai szükségletnek: a kockázatkezelés, a hírnév, az innovációs képesség és a hosszú távú versenyképesség részének. Ma a fenntarthatóság a gazdaság egyik legmeghatározóbb átalakító erejévé vált, és (szabályozáson, vevői elvárásokon és pénzügyi piaci logikákon keresztül) eljut azokhoz a vállalatokhoz is, amelyek sokáig nem tekintették magukat a vita részének.

2. Az alapfogalmak: CSR, vállalati fenntarthatóság és a felelősség logikája

Mielőtt konkrét szabályok vagy jelentéstételi standardok születtek volna, olyan alapfogalmak alakultak ki, amelyek a mai napig meghatározzák a vállalati felelősségről alkotott gondolkodást.

Corporate Social Responsibility (CSR) volt az egyik első. Ennek hátterében az az elképzelés áll, hogy a vállalatok felelősséget vállalnak a tetteikért, függetlenül attól, hogy ezt törvény írja-e elő. A CSR sokáig a gazdaság erkölcsi iránytűje volt: ígéret arra, hogy a döntéseiket nemcsak a gazdasági hatékonyság, hanem a társadalmi hatások alapján is mérik.

Ebből fejlődött ki a Corporate Sustainability, egy szélesebb vezetési koncepció, amely a fenntarthatóságot a stratégiai tervezésbe, a működési folyamatokba és a belső irányításba integrálja. A CSR-rel ellentétben, amelyet gyakran projektszerűen és eseti jelleggel valósítottak meg, a fenntartható vállalatvezetés a fenntarthatóságot az értékteremtés részeként kezeli: olyasminek, amelyet ugyanúgy terveznek, irányítanak és ellenőriznek, mint a minőséget vagy a pénzügyeket.²

Ehhez szorosan kapcsolódik a fenntarthatósági menedzsment. Ez a konkrét megvalósítást írja le: célok kitűzése, intézkedések kidolgozása, az előrehaladás mérése, a felelősségi körök meghatározása.³ Sok kkv már régóta informálisan végez fenntarthatósági menedzsmentet. Helyi beszállítókkal dolgoznak, a munkatársaik fejlesztésére és hosszú távú megtartására törekszenek, vagy modernizálják a termelési folyamataikat. Csak nem így nevezik.

3. Globális célok: az SDG-k mint tájékozódási támpont

2015-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete elfogadta az Agenda 2030 programot 17 fenntartható fejlődési céljával (Sustainable Development Goals, SDGs).⁴ Ezek olyan témákat fednek le, mint az éghajlatvédelem, az egészségügy, az oktatás, az innováció, az emberi jogok és a biodiverzitás. Az SDG-k erőssége nem jogi kötelező erejükben rejlik (nem törvények), hanem abban, hogy globális tájékozódási keretet adnak.

A vállalatok (és különösen a kkv-k) számára segítenek megérteni a nagy képet. Az SDG-k megmutatják, mely területeken zajlik társadalmi átalakulás, és milyen elvárások fogalmazódnak meg hosszú távon a vállalatokkal szemben. Közös nyelvet teremtenek, amelyet a jelentésekben, a közbeszerzési pályázatokban és a fenntarthatósági stratégiákban világszerte megértenek. Sok vállalat ma az SDG-ket „térképként” használja, hogy azonosítsa saját pozitív és negatív hatásait.

4. ESG: a gazdaság és a pénzügyi világ közös nyelve

Míg az SDG-k tájékozódást adnak, az ESG struktúrát teremt.

Az ESG az Environmental, Social és Governance (röviden: környezet, társadalom és vállalatirányítás) rövidítése. Ami eredetileg a pénzügyi szektor eszköze volt, mára világszerte használt keretrendszer a fenntarthatósági értékeléshez. A bankok, a befektetők, a biztosítók, a minősítő ügynökségek és a nagy vállalatok azért használják, hogy felmérjék a kockázatokat, a lehetőségeket és a felelősségi köröket.

A kkv-k jelentősége nagyot nőtt. Sokan először találkoznak ESG-kérdőívekkel, mert a vevőik maguk jelentéstételi kötelezettség alatt állnak. A bankok egyre inkább figyelembe veszik a fenntarthatósági kockázatokat a hitelezési döntéseknél. A biztosítók az éghajlati kockázatokra vagy a munkavédelemre kérdeznek rá.

Az ESG ezért kevésbé jogi előírás, mint inkább közös nyelv, amely meghatározza, hogyan kell a fenntarthatósági információkat strukturálni, összehasonlítani és értékelni.

5. Jelentéstételi standardok: GRI, CDP, TCFD & társai: önkéntesek, de irányt mutatók

Ha az ESG adja a struktúrát, a jelentéstételi standardok arra felelnek, hogy pontosan hogyan kell jelenteni. Ezek a standardok gyakran önkéntesek, de sok iparágban minőségi mércének számítanak.

A legismertebb a GRI (Global Reporting Initiative).⁵ A GRI részletesen leírja, mely témákról érdemes beszámolnia egy vállalatnak, ha átláthatóvá kívánja tenni tevékenysége lényeges hatásait (a vízfogyasztástól az ellátási láncokon át a munkavédelemig).

Szintén fontos a CDP (Carbon Disclosure Project), a globális platform az éghajlati adatok nyilvánosságra hozatalára. A nagy vállalatok egyre gyakrabban kérik beszállítóikat, hogy vegyenek részt benne.

A TCFD-ajánlások (Task Force on Climate-related Financial Disclosures), amelyeket a Financial Stability Board (FSB) adott ki, újradefiniálták az éghajlati kockázatokról szóló beszámolást. Több országban már kötelezőek.

Végül az IFRS-alapítvány (International Financial Reporting Standards) két új globális standardot hozott létre, az IFRS S1-et és az  IFRS S2-t, amelyek erősen a befektetők információs igényeihez igazodnak.

A kkv-k számára ez azt jelenti: senki sem várja el, hogy mindezeket a standardokat egyszerre kövessék. Ugyanakkor keretet adnak a minőséghez és az átláthatósághoz, amelyhez a vevők és a bankok egyre gyakrabban igazodnak.

6. Jogi fejlemények: az átláthatósági kötelezettségektől az ellátási lánc-törvényekig

Az önkéntes standardok mellett néhány állam kötelező szabályokat alkotott, amelyeknek egyre inkább közvetlen vagy közvetett hatásuk van a kkv-kra.

Az EU ezt a fejlődést az új Corporate Sustainability Reporting Directive (CSRD) irányelvvel és a hozzá kapcsolódó, részletes ESRS (European Sustainability Reporting Standards) jelentéstételi standardokkal viszi előre.⁶ 2025-től sok nagy vállalatnak nagyon részletes fenntarthatósági információkat kell nyilvánosságra hoznia. Svájc az OR 964a és további cikkeivel, valamint a klímajelentéssel saját, a TCFD-hez igazodó előírásokat alkotott.⁷

A kkv-kra ezek a szabályok általában nem közvetlenül kötelezők, de hatásuk az ellátási láncon keresztül érvényesül. A nagy vállalatoknak nyilvánosságra kell hozniuk saját ESG-adataikat, és ezzel együtt a beszállítóik adatait is.

Ez a gondossági kötelezettségek esetében még egyértelműbb: a német Lieferkettensorgfaltspflichtengesetz (LkSG), a készülő uniós keret, CSDDD (Corporate Sustainability Due Diligence Directive) és a svájci gondossági kötelezettségek a konfliktusásványok és a gyermekmunka tekintetében⁸ az OR 964j. cikke szerint megkövetelik, hogy a vállalatok azonosítsák és kezeljék az ellátási láncban rejlő kockázatokat.

Ehhez járulnak az éghajlatpolitikai eszközök, mint az EU CBAM (Carbon Border Adjustment Mechanism), amely a CO₂-intenzív importot költségfelárral terheli. Exportorientált vagy ipar közeli kkv-k számára ez egyre relevánsabb.

7. Miért olyan fontos a VSME-standard a kkv-k számára

Az önkéntes VSME jelentéstételi standard (teljes neve: Voluntary Sustainability Reporting Standard for Non-Listed SMEs) az European Financial Reporting Advisory Group (EFRAG) munkájaként született, egyértelmű céllal: lehetővé tenni a kkv-k számára egy járható utat a fenntarthatósági beszámolás felé, amely sem nem sújtja túlzottan őket, sem nem megy el a kisebb vállalkozások szükségletei mellett. ⁹

A háttér egyszerű, de döntő. Az új uniós irányelv, a CSRD és a hozzá tartozó ESRS-standardok a nagy vállalatok fenntarthatósági beszámolását eddig soha nem látott részletességűvé tették. A logika átgondolt, de a terjedelem óriási. Ami egy nemzetközi konszernnek megfelelő, az egy kkv számára egyszerűen nem teljesíthető, sem pénzügyileg, sem szervezetileg.

Mégis a kkv-k közvetlenül érzik ezt a fejlődést. A nagy vállalatoknak a CSRD keretében ki kell mutatniuk saját üzleti tevékenységük és ellátási láncuk hatásait. A bankoknak értékelniük kell az éghajlati kockázatokat, és ehhez ESG-adatokat kell gyűjteniük. A biztosítók bővítik kockázati modelljeiket. Így nő a nyomás a kisebb vállalatokra, hogy olyan információkat szolgáltassanak, amelyek eredetileg lényegesen nagyobb szervezetek jelentéstételi kötelezettségeihez készültek.

Pontosan itt kapcsolódik be a VSME. Azért hozták létre, mert felismerték, hogy:

• a kkv-knak saját, az erőforrásaikhoz igazított jelentési formátumra van szükségük,
• az ESRS és a CSRD túl terjedelmes lenne a kkv-k számára,
• az érdekelt feleknek mégis összehasonlítható információkra van szükségük,
• és hiányzik egy európai szinten is átjárható standard, amely a bankokat és a vevőket egyaránt meggyőzi.

A VSME ezért nem könnyített ESRS, hanem önálló kkv-standard, amely a nagy keretrendszerek logikáját a lényegire csökkenti. Azokra a fenntarthatósági témákra összpontosít, amelyeket a kkv-k reálisan fel tudnak mérni, és amelyek ugyanakkor relevánsak.

Az eredmény egy világosan strukturált standard, amely a komplexitás és az érettség szerint két modulra oszlik: egy Basic-modulra, amely a minimális információkat fedi le, amelyeket a belső és külső érdekelt felek elvárhatnak, valamint egy Comprehensive-modulra, amelyet a nagyobb érettségű vagy összetettebb követelményekkel rendelkező kkv-k használhatnak. Mindkettő erősen igazodik a szokásos keretrendszerekhez, például az ESRS-hez. 

A kkv-k (különösen Svájcban) számára a VSME ezért döntő lépés a helyes irányba. Fordulópont. Létrehozza:

• Egyértelműség: Mely témák számítanak valójában?
• Megvalósíthatóság: Mit tudunk teljesíteni a rendelkezésünkre álló erőforrásokkal?
• Összeegyeztethetőség: Hogyan szolgáltassunk olyan információkat, amelyeket a bankok, a vevők és az ellenőrök értenek?
• Arányosság: Hogyan kerüljük el a túlszabályozást és a szükségtelen ráfordítást?
• Jövőbiztonság: Hogyan biztosíthatjuk, hogy lépést tartsunk, amikor a követelmények nőnek?

A VSME ezzel megoldja azt a problémát, amely sok kkv-t régóta foglalkoztat: a nagy standardok túlméretezett követelményei és a vágy közötti szakadékot, hogy mégis professzionálisan, hitelesen és strukturáltan jelentsenek.

Svájci kkv-k esetében van még egy szempont: Svájc nem tagja az EU-nak, de vállalatai mélyen beágyazódtak az európai értékláncokba. Ezért az ESG-követelményeket korábban és közvetlenebbül érzik, mint sokan gondolnák. A VSME lehetővé teszi számukra, hogy szuverén módon és önrendelkezően reagáljanak ezekre a követelményekre, a CSRD ráfordítása nélkül, és anélkül, hogy egy európai szabályozási korzetet kellene átvenniük.

Röviden:
A VSME rendet teremt ott, ahol sok kkv eddig bizonytalanságot érzett.
Közös nyelvet teremt, csökkenti a komplexitást, és először teszi a fenntarthatósági beszámolást valóban reálissá, megvalósíthatóvá és értékteremtővé a kisebb vállalkozások számára.

A bankok, a könyvvizsgálók és a nagy vállalatok egyre inkább elfogadják a VSME-jelentéseket megbízható alapként.¹⁰ A kkv-k számára ez olyan formátumot jelent, amely érthető, strukturált és jövőbiztos.

8. Egyszerű fenntarthatósági körforgás kkv-knak

A fenntarthatóság nem olyan projekt, amelyet egy bizonyos időpontban le lehet zárni. Ez a tanulás, a strukturálás, a megvalósítás és a fejlesztés körforgása. A VSME-standard felépítésére támaszkodva a kkv-k a következő öt lépéses megközelítést használhatják:

1. Megértés
Az elején az irányultság áll: mely témák érintik valóban az üzleti modellünket? Milyen elvárásaik vannak a vevőknek, a bankoknak vagy a biztosítóknak? Ez a megértés biztosítja, hogy az intézkedések célzottak legyenek.

Ez a megközelítés segít abban, hogy a fenntarthatósági tevékenységek igazodjanak a saját szükségletekhez és lehetőségekhez, és folyamatos, tanuláson alapuló fejlődést biztosít.

9. Hol kapcsolódik be a ZEROvia

A ZEROvia pontosan erre a logikára épül: egyszerű belépés, világos struktúra, okos adat-előkészítés, és olyan jelentés, amely tiszteletben tartja mind a kkv-k gyakorlatiasságát, mind a külső elvárásokat. A kiinduló felmérés adja az első tájékozódást, mielőtt megkezdődik a tényleges adatgyűjtés és a jelentéskészítés.

Az igény egyszerű: a fenntarthatóság legyen megvalósítható a kkv-k számára: bonyolultság nélkül, mégis valódi hatással.

Az első lépés egyszerű

Kiinduló felmérés indítása

Néhány perc alatt kapjon egy első kiinduló felmérést, ingyenesen és kötelezettség nélkül.

Kérdés, segítség vagy vezetett bevezetés esetén:

Időpont egyeztetése  vagy  Kapcsolatfelvétel

Lábjegyzetek / Források

[1] World Commission on Environment and Development (1987). Our Common Future. Oxford University Press.
https://sustainabledevelopment.un.org/content/documents/5987our-common-future.pdf

[2] Wikipedia (é. n.). „Nachhaltige Unternehmensführung“. https://de.wikipedia.org/wiki/Nachhaltige_Unternehmensf%C3%BChrung

[3] Wikipedia (é. n.). „Nachhaltigkeitsmanagement“. https://de.wikipedia.org/wiki/Nachhaltigkeitsmanagement

[4] United Nations (2015). Transforming our world: the 2030 Agenda for Sustainable Development.
https://sdgs.un.org/2030agenda

[5] Global Reporting Initiative (2023). GRI Standards. https://www.globalreporting.org/standards

[6] European Commission (2023). Corporate Sustainability Reporting. https://commission.europa.eu

[7] Svájci Kötelmi Jogi Törvénykönyv (OR), 964a–964c. cikk; svájci klímarendelet (2023). https://www.fedlex.admin.ch

[8] Szövetségi Igazságügyi Hivatal (2023). Gondossági és átláthatósági kötelezettségek (OR 964j–l). https://www.bj.admin.ch

[9] EFRAG (2024). Voluntary Sustainability Reporting Standard for SMEs (VSME). https://www.efrag.org

[10] European Commission (2024). FAQ on CSRD & SME reporting. https://commission.europa.eu